Végre hó!

Az éjszakai hófúvásoknak köszönhetően (de jó volt benne hazavezetni Hajdúböszörményből) olyan 4-5 centiméter hó leesett, amiből a mai meleg ellenére is maradt valamicske az erdőben. Végre nem csak latyak. Pár tócsa, meg latyakfolt azért volt, de főleg letaposott hó, néhol kicsit jegesen, de a szélén normális hó. Szóval január végén ezt is elértük. Azt nem mondom, hogy nem ázott át a cipőm kicsit, de jó volt. Kell egy Trabuco, szinte biztos! Szóval a hóban futás kicsit megdobta a pulzusom. Nehezebb, több energiát emészt fel! A kezdeti magas pulzus után vártam a visszaesést 15-20 perc után, a nem túl gyors tempóhoz illő kisebb pulzust, de maradt végig 160-162 között (félmaraton versenytempóm volt), és úgy, hogy nem is nagyon vágtáztam. Ebből lement 53 perc, úgyhogy szerintem picit több mint 8 km, 8,5-9 km között valahol. De jól esett most futni, végre elindultam, és meg is érkeztem világosban. Szép havasan az erdő. Mondjuk amúgy is. Ja, és sütött a nap! 89,6-->88,2 Ebből is látszik, hogy nehezebb a hóban futás. Páá!

Ropogós friss hó helyett megint csak latyak és tócsák

Nos, megvolt a mai futás is. Már muszáj volt picit csúsztatni, taktikázni, de a legfontosabb akkor is az egészség. És a miatt lehet. Szóval valószínű a lábfejem jobban megijedt a kitűzött céltól, mint én magam. A múltkori futás után, a bal lábfejem külső részén enyhe, megerőltetésre emlékeztető kis fájdalmat éreztem, pedig a tempó sem, de a táv sem volt új. Mondjuk többet futottam az előírásnál, de nem sokkal. Le fogok szokni erről a túlbuzgóságomról.:) Ezért kicsit toltam a progit csütörtök estére, és csak könnyű, kocogó tempóban nyomtam le a 8 kilcsit. Meg kenegettem is. Úgy tűnik helyrejött, de a vasárnapi még kímélő, lassú futás lesz, biztos, ami biztos.

Nem azt kaptam, amit a mai futástól vártam. Mondjuk kicsit későn indultam, fél 5-kor, úgyhogy már félhomály volt az erdőben. Mindenképp oda akartam menni, mert tegnap esett a hó, meg, hogy kíméljem is a lábam. Friss, ropogós hó helyett ismét csak latyakot és tócsákat kaptam, amit a félhomályban kerülgethettem, több-kevesebb sikerrel. Főleg csak az ösvény szélén futva, néha az avarban már, pár gallyat arccal begyűjtve. Így is kaptam a cipő orrába pár deci jéghideg vizet a gyöngyvásznon keresztül, hiába vigyáztam. Úgyhogy a második felét már aszfalton futottam. De a lényeg, hogy a latin-amerikai muzsika bömbölt a fejembe:), akkor meg nagy gond nem lehet. Szóval a tempó emiatt sem volt túl gyors, az a 153-as kocogós. De így volt jó, a vizes, homokos, helyenként még hófoltos, puha földút kímélte a lábfejem, tehát nem érzem utána, hogy bármi baj lenne. Valamit valamiért. Gyorsulni, meg erősödni, lesz még időm meg alkalmam. Amúgy sem a sebességre hajtok, csak hogy végigfussam, ehhez meg szerintem meglesz a kellő kilométer. De hol van még a vége....

Valahogy így néz ki ilyenkor, csak a másik, a narancssárga(ez a hortobágyi után volt):

"Train hard, win easy!"

Nagy kedvenc, akinek és aminek tisztelegni kell:

http://www.youtube.com/watch?v=Peq-rAPCOl8

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik." Muhammad Ali

Elkezdődött!

Nos, nem küszködök a kezdés nehézségeivel, mert a blog neve szinte mindent elárul rólam, és a célomról. Akik egy kicsit jobban ismernek, személyiségemet, és a futáshoz való viszonyomat, nem lepődnek meg rajta. Hogy kinek és miért írom? Na, az már kicsit érdekesebb. Bárkinek, aki unatkozik, barátoknak, sport és főleg futóbarátoknak, amatőröknek ösztönzésül, és nem utolsó sorban magamnak is, hogy ösztönzést kapjak, és ösztönözzem saját magam is a hátra lévő 4 és fél hónapban.

Ugyanis egy hatalmas csata előtt állok, a legnagyobb fizikai megmérettetés előtt, amit eddigi életemben kitűztem magam elé célul, a maratont. Mert minden futó fejében megfordul egyszer szerintem ez a cél, de nagyon kevesen mernek nekimenni a futóversenyek királyának.

És ezt nem úgy kell elképzelni, hogy jó sokat futkározok előtte hülyegyerek módjára, és akkor majd sikerülni fog. Ez egy brutális egészségügyi és taktikai harc, és a végén, az a 4,5 - 5 óra csak a harc legvége, az utolsó pillanatok! 4,5 hónap kőkemény edzés, koncentráció, megvonások, szervezés, rengeteg számolás és taktikázás, mivelhogy nem csak ez a dolgom az életben, de a lehető legjobban össze kell majd egyeztessem a többi elfoglaltságommal, és kicsit felé rendelni a futást. Az előző félmaratonra való felkészülés sem volt egyszerű, de ez a szép benne, nem csak a végén a futás.

Merem ezt azért így leírni, mert azért nem most kezdtem, de nem is tegnap:). Pár ezer kilométer futás már mögöttem van, és pár elnyűtt futócipő. Szóval, van tapasztalat, de van még hova fejlődnöm is. (Csak hogy a legnagyobbakat említsem, 3 Ultrabalaton 0-24 órás váltóban kollégákkal, fejenként olyan 22-23 kilométert bevállalva, személy szerint 2 részletben, éjszaka is. És tavaly, valamint tavalyelőtt is egy-egy egyéni félmaraton, a tavalyin 2 óra volt a cél, 1:51:53-as idővel, úgy, hogy az első csak 2:13:19 lett, bár ott nagyon bátortalan voltam, és erővel visszafogtam magam, hogy biztos célba érjek, meg terepfutás is volt ráadásul a Hortobágyon.)


Ennyit az önajnározásról, lépjünk inkább a tények mezejére. Szóval a múlt évi félmaraton november 20-án volt, utána tartottam pár hét pihenőt, és még egy hónap könnyű, inkább csak heti egyszeri, néha kétszeri 10 km-es, lassútempós szinten tarást. Volt közben két céges évzáró buli, meg pár nem céges is beficcent. És persze a szokásos karácsonyi menü, decemberi punnyadás. Úgyhogy az elért versenysúlyomra természetesen felkúszott 2-3 plusz kiló, így most 91-91,5 a délutáni normál testsúlyom, evés után pár órával. Innen szép nyerni, szokták mondani. Ha végigcsinálom az edzéstervet, mert az is van ám, akkor szerintem mindenféle diéta nélkül szerintem olyan 85-86 kilóra le fog menni. Az edzéstervet pedig a nyilvánosság elé tárom, hogy mindenki láthassa, és ne legyen kibúvóm. Ez egy, a http://my.asics.co.uk honlapon összeállítható edzésterv, ami már a félmaratonra való felkészülésnél is nagy segítségemre volt. Minden egyes futónapon a kedves Asics kérdezgeti e-mailben, hogy milyen volt a futás? LEFUTOTTAD???:)

A kellékeket majd a következő bejegyzésben részletezném, de a legfontosabbak; ez az edzésterv, egy pulzusmérős óra, egy jó futócipő, normális futóruhák, esetemben sok Leukoplast®, egy kis ész, óriási elszántság, normális kajálás, pár étrend-kiegészítő, de csak a legalapvetőbbek (vitaminok, Mg stb.) és persze sok szabadidő.

És akkor a beígért edzésterv (ja, és mielőtt bármi gyanú felmerülne, nem tömi az Asics a zsebeimet, hogy hirdessem, bár tehetné, nem bánnám, egyszerűen csak tetszik a  :) -klikk a képekre a nagyításhoz-

Megtalálhatók a különböző edzési sebességek is az adott napokon, és itt jön elő a nagy segítség, a pulzusmérős óra.

Esetemben kb.:

- 5:30 min/km 162-163 bpm

- 5:40 min/km 161-162 bpm

- 5:50 min/km 160 bpm

- 6:15 min/km 155 bpm

- 6:25 min/km 153 bpm

- 7:20 min/km 130-135 bpm

Ezt egy fix futókörön mondjuk 400 vagy 600 méteresen, vagy a margitszigeti 5250 méteres pályán könnyen le lehet mérni, csak oda kell figyelni a pulzus folyamatos tartására. Kis futókörön, az elején és a futás végén különbözhet az érték, érdemes átlagolni, vagy az egész futást mérni, és a körök számát megszámolni, szorozni, osztani. És természetesen az első hónapban és a vége felé is különbözhet, mert nyilván gyorsulunk, ugyanahhoz a pulzushoz képest.

A mai futás megvolt. A könnyű kocogástól egy hajszálnyival gyorsabb futást kellett alkalmazzak, hogy meglegyen a 155-ös pulzus. A vége fele már két hajszálnyival :) . Laza 1,1 kg-os súlycsökkenés, ez még semmi. A kocogás olyan 152-153 bpm nálam.

A cipő témával kell, majd valamit taktikázzak még, mert olyan 1100-1200 km-t bír ki egy átlag futócipő, és az enyémben most olyan 350 km volt, amikor elkezdtem a programot, és ez a plusz 652 km pont nem túl jó. Félek, hogy pont a vége felé, amikor nagyon kell a jó cipő a terhelés mennyisége miatt, meg a 42.195 méter miatt, akkor fogja hazavágni a lábamat májusban, a futás előtt nem sokkal, vagy épp a futáson. Tudom, önbeteljesítő jóslat stb., de akkor is. Lehet, kell majd egy váltócipő, amúgy is ajánlott. Mondjuk egy terepfutó Trabuco-val már régóta szemezek a D betűs sportóriás boltban, és most egész ”olcsóra” le is volt árazva a múltkor.