42195 méterecske :)

 Megvolt a nagy menet! Ideális futóidő volt, kellemes, nem túl meleg nyári nap, néha egy kis széllel, árnyékkal. Örülök, bár nagyobb csatára számítottam. Azt hittem, hogy a végén négykézláb fogok bekúszni-mászni a célba. Vagy könnyek közepette, fél nyomorék módjára, mindenemet fájlalva. De nem. Nem volt nagy fal. Se 30-nál, se 35-nél, se később. Ehelyett mosolyogva, boldogan, az uccsó 10km-t megnyomva, jó kis hajrában futottam be, széles mosollyal az arcomon, ahogy az a nagy maratonos könyvekben meg van írva. Az első 30 kilométert iszonyatos önmegtartóztatás közepette futottam, 140-es, majd 145-ös pulzussal. Már rögtön az elején mellém szegődött egy idősebb, többszörös maratonfutó veterán (na, jó, kb. csak 45-50éves). Kihúztam a fülemből a kábelt, és óvatos beszélgetésbe elegyedtünk. Mondta, hogy kicsit élősködik a tempómon, mondtam, hogy nyugodtan. :)  Sokat mesélt, főleg a 20 utáni szakaszról, rendesen be is paráztatott. Pl. hogy ha 20-nál teljesen éppen, és frissen megyünk át, akkor nagy az esély, hogy minden okés lesz. De sokszor hangsúlyozta, hogy 20-30 után mekkora nagyhalál lesz, meg kínlódás stb. Szerencsére nem volt. De az előéletéről is, meg régebbi versenyeiről, csúcsidejéről. Asszem, olyan 4:12-es volt neki a legjobb talán. Meg hogy egy versenyt adott fel eddig, a Hortobágyi terep félmaratont óriási hőség miatt. Én ugye ott futottam az első félmaratonomat tavalyelőtt, mondjuk akkor is jó kis hőség volt.

 Olyan 7 perces kilométereket nyomtunk végig egymás mellett, eleinte sokszor ő húzott, a második felében meg én őt. De kezdtem érezni, hogy nagyon lassulok magamhoz és a hátralévő táv mennyiségéhez képest is. És úgy éreztem tele vagyok még energiával, mondjuk úgy is volt. Úgyhogy döntöttem, 30 körül elszöktem tőle, és nekiindultam nagyobb iramban. Az lett a legjobb köridőm, az első kettőtől 1 perccel jobb! Amúgy tuti nem lett volna meg az 5 óra alatti idő, ha maradok vele. Jól döntöttem, hamarabb is szökhettem volna. Ő 5:22:57-es idővel végzett.

 A negyedik 10km-es körhöz kaptam a szurkolótáboromtól egy kis útravalót is. (Utólag is köszönet a barátoknak, nagyon jól esett, hogy eljöttek, és szurkoltak nekem végig, és állítólag ők is jól érezték magukat :) ) Kis cetliken biztató sorok voltak. Ezeket a cetliket a 37-ik kilométertől kezdtem el kinyitogatni, olvasgatni, hogy lelki erőt adjanak. És bevált, alig vártam mindig a következőt :). A 36-ik meg a 37-ik kilométeren meg 2 számomra kedves ismerősre gondoltam. A végén meg elővettem a saját idézetem, Alitól. Ez a sor tetszett meg nagyon, mert tényleg igaz, és erre ott jöttem rá:  "A lehetetlen múló pillanat."

 Úgyhogy elvoltam, nem unatkoztam, elvontam a figyelmem az esetlegesen felmerülő nehézségekről. De szerencsére túl nagy kínlódás nem volt. Természetesen a végén bömböltettem a Faithless jobbnál jobb inspiráló számait (Take The Long Way Home, To All New Arrivals, Tarantula, God is a DJ, We come 1,Tweak Your Nipple, Sun to me stb.) , pár Prodigy meg System is kellett, hogy még jobban pörgessem magam. Folyamatosan ittam az izotóniás italt is, meg vizet is bőven. Szerintem kicsit a felénél túl is ittam magam, éreztem a gyomromban. Meg egyik másik frissítő ponton egy kis banándarabkát is bekaptam. A vége felé meg pár szőlőcukrot is, amit rendesen éreztem, hogy feltöltött energiával, és csak úgy rohannék tőle :) . Öt pontján volt a körnek frissítő állomás, azaz 2 km-enként. S mivel nem vittem semmi fejfedőt, ezért az első kör végén muszáj voltam elkérni Zoltán barátomtól a szalmakalapját. Köszike! Életet mentett, a napsütés elől. Volt egy aranyos idős házaspár, aki az utcára kiállva a kapujuk előtt egy lavór hideg vizet tett egy kis hokedlire. Ott is megvizeztem mindig a tarkóm, fejem, arcom, karom. Jól jött, kedves ötlet tőlük. 

Végül nem cseréltem cipőt sem, mert nem volt gond vele. Úgyhogy az új Nike Pegasus 28+ most kezdi majd a komolyabb pályafutását, eddig csak egy 5km-t joggingoltam csak benne.

 Azóta meg nem futottam, elég húzós hetem volt, éjszakázás, nappalozás párhuzamosan. Ilyesmi. De a maraton előtti hét is ilyen kusza volt, meg előtte estén voltam pár órára egy lagzin is, és olyan 5 órát sikerült aludnom előtte reggel. De megvan, az a lényeg. 4:55:24-es idővel, ami annyira azért nem jó, de legalább 5 óra alatt van, és ráadásul másodpercre pontosan 7:00 –ás kilométer idő. Mint valami precíz mérnöki gépezet :) . Ezen az időn látszik, hogy mennyire fogtam vissza magam, ha picit visszább lapozunk az edzéstervemhez, még a januári vagy februári bejegyzéshez. De sebaj, mert van min javítani. Ha egy 4:30     -as idő összejönne, akkor nagyon büszke lennék magamra. Nem kizárt, hogy nyomok egy még keményebb felkészülést, és idén még egyszer megpróbálom, ha már ilyen jó edzésben vagyok. Amúgy is készülni kell az Ultrabalatonra.  :)

 A verseny után olyan fél órán belül megint jelentkezett az enyhe fejfájásérzés a vérbe került salakanyagok miatt, meg hogy semmi értelmes kaját nem ettem 6 órája, de terhelés meg volt, nem is kicsi. Hazamentünk az eredményhirdetés után, fejfájás csillapító és rögtön vagy 2-2,5 óra szunya. Utána már rendben voltam, de azért éreztem a fáradtságot magamban. pár feles pálinka és pár sör csodákra képes, úgyhogy végig is pörögtük az estét olyan hajnal 6-ig, 7-ig a barátokkal.

 Kis izomlázat azért éreztem a combomban pár napig, és a mozgásom is elég szögletes volt, de semmi fájdalmam nem volt szerencsére egyik testrészemben sem. Az utána való héten azért fáradtnak éreztem magam, mondjuk nem is aludtam túl sokat egyik este sem, lehet az is közre játszik, de biztos, hogy a futás is.

 A város és a Balaton part gyönyörű, nagyon tetszik, és egy óriási élmény volt ott futni, és a  közönség is aranyos volt, jól szurkoltak az emberek. Valamint ilyen futórendezvényeken árulnak a nagy futóruházat boltok is, úgyhogy 20%-os kedvezménnyel vehettem volna Pegasust, ami még az Angliából rendelt árnál is jobb lett volna egy ezressel, érdemes erre odafigyelni, ha cipőt vesz az ember. (Asics, Saucony, Nike, Adidas,  az összes nagy márka képviselteti magát) És, ami nem elhanyagolható, miattunk teljes vágányzár volt arra az 5-6 órára ezen a szakaszon, csak miattunk, hogy az útátjárónál ne kelljen várni senkinek!!!  :) Ja, és az 5 hónap alatt fogytam olyan 3 kilót. Képek a facebook Sport albumom végén :
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.1897253988049.2112247.1142591955&type=3&l=5d000d0a23

Pussz!

32km, stb.

Megvolt, megvolt, megvolt. Minden megvolt problémamentesen, az utolsó 5km jogging is. Sajna az új csuka kicsit későn érkezett a nagy Britanniából, szóval csak 5 km-t joggingoltam benne. http://i.ebayimg.com/00/s/ODI4WDEyMDA=/$(KGrHqFHJC8E7BcvgBLOBO280zNy6Q~~60_57.JPG
Úgyhogy nagy a dilemma, hogy bevessem-e a maratonon. Lehet, hogy csak az uccsó 10 kilcsit kapja meg, ha szükség lesz váltásra. Nagyon óvatosnak kell lenni az új dolgokkal egy maratonon, szinte rendesen tiltott!
De a cipő nagyon kényelmes, és jónak tűnik, hű a 28 éves múltjához.
 Nagyon lassú kezdés és szintén lassú folytatás a terv, lényeg, hogy meglegyen.(Na azért jó lenne 4:30 alatt, szép álom :) ) Kb. 3-3,5 kilót tuti fogytam, főleg derékban. Ott a nadrágok olyan 4-5 cm-el nagyok rám most. Nem bánnám, ha így maradna. És a combom-vádlim is elég jól leszálkásodott. Attól tartok, hogy fejben fog eldőlni a dolog, de készülök rá ezerrel.
 Viszont a héten vágányzárazunk éjszakánként 0 és 4 óra között, így naponta kétszer alszom, egyszer hajnal 5-től olyan 10-ig, 11-ig, meg este vagy 2-3 órát 22 óráig. Elég fáradt vagyok már, pedig pihenni kellene nagyokat. Előtte való este meg lagzi, egy jó barátomé. ott is óvatosnak kell lennem, hamar lefeküdni. És egy kis náthaszerű dolog is kerülget picit, vagy ez csak már a hülye allergiám, nem tudom, de szedem ezerrel a C vitamint. Úgyhogy így áll a helyzet. 58 óra van már csak a rajtig, valahogy csak kibírom.. Jó sok tésztát zabálok majd pénteken-szombaton. Jó lenne pár nagyon jó számot válogatni még, de szerintem nem lesz rá időm, a héten szinte alig volt időm magamra, a sok meló miatt. Úgyhogy fekszem is pihenni, ezt a kis időt kihasználom negyed 6-ig.

28 KM

 Na, ettől a mennyiségtől már egy héttel előtte is féltem, de aznap, meg előtte este még jobban. Ugyanis ez az uccsó előtti, ezután már csak a 32-es lesz május 9-én. És persze a verseny. Ami lényeges, hogy egy 10 órás, nem is kicsit fárasztó munkanap után, du. 6-kor jutottam el az első méter megtételéhez. Ez a nem mindegy. És egy 2 óra 48 perces, közepes tempójú futás állt előttem, elég fáradt szervezettel. Mindenre gondoltam, szív fáradás, tüdő fáradás, ízület megadja magát, térd, talp vagy valami más sérülés. De NEM!!!! Szerencsére semmi gond nem volt. Ezekre a futásokra lassan már úgy járok, mintha piknikre mennék. Két fél literes palack egy-egy iso pezsgőtabival, két banán, elemlámpa, mert sötétben végzek és persze az MP3. Volt már, hogy csokit is vittem magammal.  Hihetetlen menyit segít az izotóniás ital, meg egy kis banán. Nincs fáradtságérzet!!! A magnéziumról meg ne is beszéljünk, az egy csodaszer. Mondjuk be is szedek ilyenkor vagy két napig kettőt. A múltkor, az egyik 24-esen meg sódarabkákat tördeltem le a fülem mögül. Magam is meglepődtem. A piros széldzsekim meg tiszta fehér sófolt volt mindenholJ.

 Most a körülményekhez képest egész jól ment a futás. Direkt nem pörgettem, és ez is lesz a taktika, hogy 155-ös pulzus felé nem megyek. Akkor remélhetőleg nem fárad úgy az izom, és a szív sem, tüdő is tovább bírja. Kisebb a sérülésveszély, a kiégés veszélye. Jó lenne egy 4 óra 30 perces idő, de ha több, az sem gond.  Elsőre csinálom. Legyen meg!

 Elképzelhető, hogy egy kicsit csiszolni kell még a tartásomon, mert valószínűleg emiatt, enyhe szegycsonti fájdalmat érzek, mint mikor össze van ott a csont pattanva, és nagy levegővétellel és nagy kar széttárással kiroppantja az ember. Csak most ezt hiába csinálom, nem roppan szét, csak az érzés marad.

 A 32 kilométer 9-én szerencsére pont pihenőnapomra esik, tehát friss leszek és üde, kipihent. Nem lehet gond, irány a sziget. Pont 6 kör J.

 Lassan a combom meg a vádlim kezd egy versenylóéra hasonlítani, de valami előnye is legyen már az egésznek, ne csak a szenvedés.:) Biztos fogytam is vagy 2-3 kilót, főleg az előző helyekről, de ez csak hétfőn derül ki.

 Szóval nem egyszerű az élet, de a 28km után, kezdem elhinni, hogy sikerülni fog. És az élmény nem lesz mindennapi, az is biztos.

Éjszakai jogging a határban, erdő, mező, szántó mentén

Tök jót joggingoltam alig 120-125-ös pulzussal így este fél 10 és 10 között. 35 perc volt, szerintem az kb. 5 km. Ha picit több, az sem baj. Elemlámpás éjszakai kocogás, kint Marton határában a szántóföld és erdő mellett ; megfizethetetlen élmény, az egyszer biztos.

24 km

Ha egyszer lefutom a Maratont, sírni fogok a célban az biztos.... Vagy az örömtől vagy a fájdalomtól. Megvolt a 24 km, és eléggé megviselt, pedig csak kb. olyan 6 perces km-eket produkáltam, csak sajna egy 11 órás munkanap és nem túl sok alvás (olyan 5 óra) után mindezt. Kb. 18-20 után elnehezültek a lábaim, lábfejem, vádlim. Comb, vádli, nyomorék járás, minden játszik. Meg holnap a pirulákból dupla adag, főleg a Mg-ból. Egy kis sör ellazította szerencsére az izmokat. Kíváncsi leszek a holnapi mozgáskultúrámra úgy unblock. Meg a folytatásra, mert köv. héten ugyanígy 24...... Ja, és vennem kell a patikában vazelint, ez már biztos......

Jogging

Elvileg 5 km-t kellene joggingolni, de nincs szívem olyan kevés miatt átöltözgetni, bemelegíteni (5-10 perc), lenyújtani a végén (5 perc), meg lezuhanyozni is. Ez kb. olyan 35 perc kocogás lenne, pofátlanul és erőltetetten lassú tempóban, 125-130-as pulzussal. Szóval, ha már futok, vagyis pontosabban joggingolok, akkor inkább 7-8 km-t nyomok. Hagy gyűljön. Kb. 10-15 perc amúgy is, mire beáll, stabilizálódik a szervezet, szinte rögtön utána hagyjam is abba? Ha már ráveszem magam, akkor nem. Mintha egy jó kis vacsoránál, 5 falat után felállnék az asztaltól, de hozhatnék egyéb, fantáziát megmozgatóbb példát is.... Lényeg, hogy értjük. Az Asics edzéstervben is lehet kis hiba na.... és írja is, hogy picit lehet személyre szabni. Megtörtént. 7 km pipa, 6:49 min/km-es iszonyatosan visszafogott tempóban. Valamire biztos jó, ha más nem, pihenésnek.

Fiúknak aji:

http://www.sodahead.com/living/what-is-your-favorite-way-to-exercise/question-2333279/?link=ibaf&q=&imgurl=http://asset.soup.io/asset/0773/4130_2c2b_500.gif

Páá!

20 km pipa, lassan, de biztosan és problémamentesen

Pénteken megvolt a 20 kilcsi, mielőtt indultunk a géphez. Nem az előírt sebességgel, mert úgy nem merem, még akkor sem, hogy a felét gumiszőnyegen nyomtam (a szigeten). Az edzésterv egy 5:42 –es kilométer időt ír elő, ami sok, 20 kilométeren keresztül meg k…va sok. Olyan 162-es pulzus, ami már majdnem a félmaratonom versenypulzusa (163-164). Nem akarom kikészíteni, megölni a lábam, minek? Szóval olyan 154-et választottam, ami 5:55-ös kilométeridőt takar. Egész napos utazás állt még előttem. Végig jól bírtam, nem volt gond utána sem a lábammal, és annyira el sem fáradtam. Az idő gyönyörű volt, napsütés, kellemes meleg, rengetegen voltak kint és persze, hogy szembe futottam a néppel. Nem voltam kíváncsi a hátakra :).

Sajna az utazás és egy kis bulizás miatt kimaradt egy alkalom, pedig vittem a futócuccomat, de sebaj. Majd valahogy megoldom legfeljebb egy kis tologatással.

Ma futottam egy egész jó 12 kilométeres gyorsat egy salakos 600 méteres stadion körpályán. Végig gond és megerőltetés nélkül hoztam az 5:25-ös kilométereket olyan 163-as, 164-es pulzussal, aminek most nagyon örülök.

Csütörtökön ismét 20 kilcsi a szigeten, próbálok gyorsítani picit (159-160), de megszívatni sem akarom magam. Nem hiányzik egy enyhe izomgyulladás, vagy megerőltetés pl. a sípcsont melletti izmokban, mert volt már olyan is sajna, a felkészülés utolsó szakaszában. Olyankor egy ideig nem finom a guggolás….:( Na majd meglátom.

Pááá!

16km, pipa!

Huhh! Megvolt. Nem mondom, hogy nem éreztem picit a vádlijaimat, de ez törvényszerű, így a táv növekedésével. Bekaptam még egy fél szem Mg-Ca tablettát, az ilyenkor csodákra képes. Ha meg kevés van a szervezetben, mert az izmok felzabálták, akkor lehet könnyes izomgörcsre ébredni reggel. Egyszer egy erősebb időszakban véletlenül kihagytam, jött is:). 13-at erdőben, kicsit fagyott, jeges-havas úton nyomtam, de nem mertem végig, mert elég rendesen megdolgoztatja a bokám ez a fagyott, egyenetlen talaj. Éreztem, hogy fárad, úgyhogy nem szívattam magam tovább, inkább kimentem aszfaltra. Szívvel, tüdővel nem volt gond, inkább a vádli jelentkezett az uccsó 2-3 km-en. Olyan átlag 152-es tempót tartottam, elején inkább 155-156, a végén meg olyan 149-150 körül ingadozott. De most confortable-t kellett futni, úgyhogy nem nagyon foglalkoztam vele, jólesően futottam. A végét kellett picit pörgetni, hogy azért a 150 meglegyen. 97 perc volt a kb. 16 km, ami 6:04-es km-t jelent. Teljesen jó, ennél nem is kell kevesebb. Sőt, még több is lehetett volna az okosság szerint (6:20). Na majd látjuk, mik a következmények, aztán ha kell, lassítok. De összességében egy kellemeset futottam, csak az L-carnitinnel felturbózott izotóniás italról felejtkeztem meg a harmadik kör előtt, amit egy fa mögé rejtettem, és 8,5-nél akartam elszürcsölni. Kint éjszakázik. Így 2,2 kg a súlyveszteség.

Egy dologra leszek nagyon kíváncsi majd egyszer, hogy az erdőtáv sorompótól sorompóig hány méter? Térképen kb. rámértem, úgyhogy 2150 méterrel számolok. De majd egy kerekes távmérővel lesz igazán hiteles. Szerzek egyet az egyik ismerős kollégától nyáron:). Addig marad a saccolás. Kíváncsi leszek mennyit tévedtem. Remélem 50-100 méteren belül, és inkább lefele:).

Még pár hétig 16 km a főétel, aztán duzzad a menü:)

Szép napot!

Nagy hideg, nagy hó. Enyhülhetne már!

Mennek a havas futások. Volt már egy rövidebb megfázásom, olyan 3-4 nap, február elején, szóval nagyon kell vigyázni, meg tömni magamba a multivitamint, C-vitamint, olyan 1000 mg-ot naponta, és persze a kellő magnézium-kalcium tablettát is az izmoknak. Ebből kifolyólag egy-két edzésnap is kimaradt. Rossz hír, hogy nagyon nehéz rávenni magam egy nappal is átdolgozott, néha kint fagyoskodós nap után, hogy nekiálljak a mínusz 3-4-5 fokban még 60-70-80 percet futni. Ehhez már megszállottság kell. De csinálom, ahogy tudom, és ahogy a csövön kifér.

Most olyan 14-15 km-nek megfelelő időket futottam az utóbbi 2-3 hétben hosszú futáskor. Azért írok időt, mert nem mindig valószínű, hogy meg is volt a táv, de a pulzus és az idő igen. Sőt, a pulzust inkább fentebb tartom picivel mindig. Az a biztos. Ha tehetem, akkor az erdőben futok. Ott meg eleinte letaposott, dimbes-dombos, egyenetlen havas út volt. Ami ugye kicsit csúszik is, meg nem éppen könnyű terep, stabilitás, és elrugaszkodás szempontból. Szóval, a tapasztalataim alapján lassít valamennyit, és a pulzuson is dob olyan 10-15%-ot. Mondjuk edzésnek nem rossz. De amikor már a csak orron vett levegő is hidegnek érződik, az már nem a kellemes kategória. Az ember a legnagyobb állat, ahogy valahol hallottam, mert mindent képes megszokni. Úgyhogy pont ez történt velem is. Kb. 30-40 perc után, már észre sem veszem, hogy milyen szar. Pár gyors futást is nyomtam az elmúlt 3 hétben. Eleinte csak 8km-t, most meg a picit vizes hóban 10km-t. Na, az sem volt egy leányálom. A végén, az utolsó 5-10 percet meg is szenvedtem. Nyilván a több energia és izommunka miatt, amit a hó és a hideg felemészt. De megvolt a 165-170 közötti pulzus végig, viszont nehéz az orron át lélegzés ilyen hidegben. Holnap jön az első 16 km-es szakasz. Ismét erdő, remélem, annyira nem olvad el a hó, hogy sár legyen és latyak, pedig sanszos. Akkor marad az NYVSC pálya körüli ellipszis.

Van új, Forma-1 –es fejvédőm, ami nagyon jól jött az elmúlt hónapban. Nem szárítja ki annyira a hideg levegő az arcom, és ha fúj a szél, attól is véd. (Csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy a néha-néha lopva, szájon át vett levegőt is melegíti egy picit.)

Íme a bőr, amelyben élek :) :

Sajnos nem szponzorál a DHL sem, de tehetné, tudnám mire költeni.

Kicsit unalmas a másfél-kétórás futás, úgyhogy cserélni kell, vagyis fejleszteni folyamatosan a zenetáramat. Ajánlják még a változatos futóútvonalat is a profik, meg a futótársat. Na majd meglátjuk.

Páá!

(munka)

Végre hó!

Az éjszakai hófúvásoknak köszönhetően (de jó volt benne hazavezetni Hajdúböszörményből) olyan 4-5 centiméter hó leesett, amiből a mai meleg ellenére is maradt valamicske az erdőben. Végre nem csak latyak. Pár tócsa, meg latyakfolt azért volt, de főleg letaposott hó, néhol kicsit jegesen, de a szélén normális hó. Szóval január végén ezt is elértük. Azt nem mondom, hogy nem ázott át a cipőm kicsit, de jó volt. Kell egy Trabuco, szinte biztos! Szóval a hóban futás kicsit megdobta a pulzusom. Nehezebb, több energiát emészt fel! A kezdeti magas pulzus után vártam a visszaesést 15-20 perc után, a nem túl gyors tempóhoz illő kisebb pulzust, de maradt végig 160-162 között (félmaraton versenytempóm volt), és úgy, hogy nem is nagyon vágtáztam. Ebből lement 53 perc, úgyhogy szerintem picit több mint 8 km, 8,5-9 km között valahol. De jól esett most futni, végre elindultam, és meg is érkeztem világosban. Szép havasan az erdő. Mondjuk amúgy is. Ja, és sütött a nap! 89,6-->88,2 Ebből is látszik, hogy nehezebb a hóban futás. Páá!

Ropogós friss hó helyett megint csak latyak és tócsák

Nos, megvolt a mai futás is. Már muszáj volt picit csúsztatni, taktikázni, de a legfontosabb akkor is az egészség. És a miatt lehet. Szóval valószínű a lábfejem jobban megijedt a kitűzött céltól, mint én magam. A múltkori futás után, a bal lábfejem külső részén enyhe, megerőltetésre emlékeztető kis fájdalmat éreztem, pedig a tempó sem, de a táv sem volt új. Mondjuk többet futottam az előírásnál, de nem sokkal. Le fogok szokni erről a túlbuzgóságomról.:) Ezért kicsit toltam a progit csütörtök estére, és csak könnyű, kocogó tempóban nyomtam le a 8 kilcsit. Meg kenegettem is. Úgy tűnik helyrejött, de a vasárnapi még kímélő, lassú futás lesz, biztos, ami biztos.

Nem azt kaptam, amit a mai futástól vártam. Mondjuk kicsit későn indultam, fél 5-kor, úgyhogy már félhomály volt az erdőben. Mindenképp oda akartam menni, mert tegnap esett a hó, meg, hogy kíméljem is a lábam. Friss, ropogós hó helyett ismét csak latyakot és tócsákat kaptam, amit a félhomályban kerülgethettem, több-kevesebb sikerrel. Főleg csak az ösvény szélén futva, néha az avarban már, pár gallyat arccal begyűjtve. Így is kaptam a cipő orrába pár deci jéghideg vizet a gyöngyvásznon keresztül, hiába vigyáztam. Úgyhogy a második felét már aszfalton futottam. De a lényeg, hogy a latin-amerikai muzsika bömbölt a fejembe:), akkor meg nagy gond nem lehet. Szóval a tempó emiatt sem volt túl gyors, az a 153-as kocogós. De így volt jó, a vizes, homokos, helyenként még hófoltos, puha földút kímélte a lábfejem, tehát nem érzem utána, hogy bármi baj lenne. Valamit valamiért. Gyorsulni, meg erősödni, lesz még időm meg alkalmam. Amúgy sem a sebességre hajtok, csak hogy végigfussam, ehhez meg szerintem meglesz a kellő kilométer. De hol van még a vége....

Valahogy így néz ki ilyenkor, csak a másik, a narancssárga(ez a hortobágyi után volt):

"Train hard, win easy!"

Nagy kedvenc, akinek és aminek tisztelegni kell:

http://www.youtube.com/watch?v=Peq-rAPCOl8

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik." Muhammad Ali

Elkezdődött!

Nos, nem küszködök a kezdés nehézségeivel, mert a blog neve szinte mindent elárul rólam, és a célomról. Akik egy kicsit jobban ismernek, személyiségemet, és a futáshoz való viszonyomat, nem lepődnek meg rajta. Hogy kinek és miért írom? Na, az már kicsit érdekesebb. Bárkinek, aki unatkozik, barátoknak, sport és főleg futóbarátoknak, amatőröknek ösztönzésül, és nem utolsó sorban magamnak is, hogy ösztönzést kapjak, és ösztönözzem saját magam is a hátra lévő 4 és fél hónapban.

Ugyanis egy hatalmas csata előtt állok, a legnagyobb fizikai megmérettetés előtt, amit eddigi életemben kitűztem magam elé célul, a maratont. Mert minden futó fejében megfordul egyszer szerintem ez a cél, de nagyon kevesen mernek nekimenni a futóversenyek királyának.

És ezt nem úgy kell elképzelni, hogy jó sokat futkározok előtte hülyegyerek módjára, és akkor majd sikerülni fog. Ez egy brutális egészségügyi és taktikai harc, és a végén, az a 4,5 - 5 óra csak a harc legvége, az utolsó pillanatok! 4,5 hónap kőkemény edzés, koncentráció, megvonások, szervezés, rengeteg számolás és taktikázás, mivelhogy nem csak ez a dolgom az életben, de a lehető legjobban össze kell majd egyeztessem a többi elfoglaltságommal, és kicsit felé rendelni a futást. Az előző félmaratonra való felkészülés sem volt egyszerű, de ez a szép benne, nem csak a végén a futás.

Merem ezt azért így leírni, mert azért nem most kezdtem, de nem is tegnap:). Pár ezer kilométer futás már mögöttem van, és pár elnyűtt futócipő. Szóval, van tapasztalat, de van még hova fejlődnöm is. (Csak hogy a legnagyobbakat említsem, 3 Ultrabalaton 0-24 órás váltóban kollégákkal, fejenként olyan 22-23 kilométert bevállalva, személy szerint 2 részletben, éjszaka is. És tavaly, valamint tavalyelőtt is egy-egy egyéni félmaraton, a tavalyin 2 óra volt a cél, 1:51:53-as idővel, úgy, hogy az első csak 2:13:19 lett, bár ott nagyon bátortalan voltam, és erővel visszafogtam magam, hogy biztos célba érjek, meg terepfutás is volt ráadásul a Hortobágyon.)


Ennyit az önajnározásról, lépjünk inkább a tények mezejére. Szóval a múlt évi félmaraton november 20-án volt, utána tartottam pár hét pihenőt, és még egy hónap könnyű, inkább csak heti egyszeri, néha kétszeri 10 km-es, lassútempós szinten tarást. Volt közben két céges évzáró buli, meg pár nem céges is beficcent. És persze a szokásos karácsonyi menü, decemberi punnyadás. Úgyhogy az elért versenysúlyomra természetesen felkúszott 2-3 plusz kiló, így most 91-91,5 a délutáni normál testsúlyom, evés után pár órával. Innen szép nyerni, szokták mondani. Ha végigcsinálom az edzéstervet, mert az is van ám, akkor szerintem mindenféle diéta nélkül szerintem olyan 85-86 kilóra le fog menni. Az edzéstervet pedig a nyilvánosság elé tárom, hogy mindenki láthassa, és ne legyen kibúvóm. Ez egy, a http://my.asics.co.uk honlapon összeállítható edzésterv, ami már a félmaratonra való felkészülésnél is nagy segítségemre volt. Minden egyes futónapon a kedves Asics kérdezgeti e-mailben, hogy milyen volt a futás? LEFUTOTTAD???:)

A kellékeket majd a következő bejegyzésben részletezném, de a legfontosabbak; ez az edzésterv, egy pulzusmérős óra, egy jó futócipő, normális futóruhák, esetemben sok Leukoplast®, egy kis ész, óriási elszántság, normális kajálás, pár étrend-kiegészítő, de csak a legalapvetőbbek (vitaminok, Mg stb.) és persze sok szabadidő.

És akkor a beígért edzésterv (ja, és mielőtt bármi gyanú felmerülne, nem tömi az Asics a zsebeimet, hogy hirdessem, bár tehetné, nem bánnám, egyszerűen csak tetszik a  :) -klikk a képekre a nagyításhoz-

Megtalálhatók a különböző edzési sebességek is az adott napokon, és itt jön elő a nagy segítség, a pulzusmérős óra.

Esetemben kb.:

- 5:30 min/km 162-163 bpm

- 5:40 min/km 161-162 bpm

- 5:50 min/km 160 bpm

- 6:15 min/km 155 bpm

- 6:25 min/km 153 bpm

- 7:20 min/km 130-135 bpm

Ezt egy fix futókörön mondjuk 400 vagy 600 méteresen, vagy a margitszigeti 5250 méteres pályán könnyen le lehet mérni, csak oda kell figyelni a pulzus folyamatos tartására. Kis futókörön, az elején és a futás végén különbözhet az érték, érdemes átlagolni, vagy az egész futást mérni, és a körök számát megszámolni, szorozni, osztani. És természetesen az első hónapban és a vége felé is különbözhet, mert nyilván gyorsulunk, ugyanahhoz a pulzushoz képest.

A mai futás megvolt. A könnyű kocogástól egy hajszálnyival gyorsabb futást kellett alkalmazzak, hogy meglegyen a 155-ös pulzus. A vége fele már két hajszálnyival :) . Laza 1,1 kg-os súlycsökkenés, ez még semmi. A kocogás olyan 152-153 bpm nálam.

A cipő témával kell, majd valamit taktikázzak még, mert olyan 1100-1200 km-t bír ki egy átlag futócipő, és az enyémben most olyan 350 km volt, amikor elkezdtem a programot, és ez a plusz 652 km pont nem túl jó. Félek, hogy pont a vége felé, amikor nagyon kell a jó cipő a terhelés mennyisége miatt, meg a 42.195 méter miatt, akkor fogja hazavágni a lábamat májusban, a futás előtt nem sokkal, vagy épp a futáson. Tudom, önbeteljesítő jóslat stb., de akkor is. Lehet, kell majd egy váltócipő, amúgy is ajánlott. Mondjuk egy terepfutó Trabuco-val már régóta szemezek a D betűs sportóriás boltban, és most egész ”olcsóra” le is volt árazva a múltkor.