42195 méterecske :)

 Megvolt a nagy menet! Ideális futóidő volt, kellemes, nem túl meleg nyári nap, néha egy kis széllel, árnyékkal. Örülök, bár nagyobb csatára számítottam. Azt hittem, hogy a végén négykézláb fogok bekúszni-mászni a célba. Vagy könnyek közepette, fél nyomorék módjára, mindenemet fájlalva. De nem. Nem volt nagy fal. Se 30-nál, se 35-nél, se később. Ehelyett mosolyogva, boldogan, az uccsó 10km-t megnyomva, jó kis hajrában futottam be, széles mosollyal az arcomon, ahogy az a nagy maratonos könyvekben meg van írva. Az első 30 kilométert iszonyatos önmegtartóztatás közepette futottam, 140-es, majd 145-ös pulzussal. Már rögtön az elején mellém szegődött egy idősebb, többszörös maratonfutó veterán (na, jó, kb. csak 45-50éves). Kihúztam a fülemből a kábelt, és óvatos beszélgetésbe elegyedtünk. Mondta, hogy kicsit élősködik a tempómon, mondtam, hogy nyugodtan. :)  Sokat mesélt, főleg a 20 utáni szakaszról, rendesen be is paráztatott. Pl. hogy ha 20-nál teljesen éppen, és frissen megyünk át, akkor nagy az esély, hogy minden okés lesz. De sokszor hangsúlyozta, hogy 20-30 után mekkora nagyhalál lesz, meg kínlódás stb. Szerencsére nem volt. De az előéletéről is, meg régebbi versenyeiről, csúcsidejéről. Asszem, olyan 4:12-es volt neki a legjobb talán. Meg hogy egy versenyt adott fel eddig, a Hortobágyi terep félmaratont óriási hőség miatt. Én ugye ott futottam az első félmaratonomat tavalyelőtt, mondjuk akkor is jó kis hőség volt.

 Olyan 7 perces kilométereket nyomtunk végig egymás mellett, eleinte sokszor ő húzott, a második felében meg én őt. De kezdtem érezni, hogy nagyon lassulok magamhoz és a hátralévő táv mennyiségéhez képest is. És úgy éreztem tele vagyok még energiával, mondjuk úgy is volt. Úgyhogy döntöttem, 30 körül elszöktem tőle, és nekiindultam nagyobb iramban. Az lett a legjobb köridőm, az első kettőtől 1 perccel jobb! Amúgy tuti nem lett volna meg az 5 óra alatti idő, ha maradok vele. Jól döntöttem, hamarabb is szökhettem volna. Ő 5:22:57-es idővel végzett.

 A negyedik 10km-es körhöz kaptam a szurkolótáboromtól egy kis útravalót is. (Utólag is köszönet a barátoknak, nagyon jól esett, hogy eljöttek, és szurkoltak nekem végig, és állítólag ők is jól érezték magukat :) ) Kis cetliken biztató sorok voltak. Ezeket a cetliket a 37-ik kilométertől kezdtem el kinyitogatni, olvasgatni, hogy lelki erőt adjanak. És bevált, alig vártam mindig a következőt :). A 36-ik meg a 37-ik kilométeren meg 2 számomra kedves ismerősre gondoltam. A végén meg elővettem a saját idézetem, Alitól. Ez a sor tetszett meg nagyon, mert tényleg igaz, és erre ott jöttem rá:  "A lehetetlen múló pillanat."

 Úgyhogy elvoltam, nem unatkoztam, elvontam a figyelmem az esetlegesen felmerülő nehézségekről. De szerencsére túl nagy kínlódás nem volt. Természetesen a végén bömböltettem a Faithless jobbnál jobb inspiráló számait (Take The Long Way Home, To All New Arrivals, Tarantula, God is a DJ, We come 1,Tweak Your Nipple, Sun to me stb.) , pár Prodigy meg System is kellett, hogy még jobban pörgessem magam. Folyamatosan ittam az izotóniás italt is, meg vizet is bőven. Szerintem kicsit a felénél túl is ittam magam, éreztem a gyomromban. Meg egyik másik frissítő ponton egy kis banándarabkát is bekaptam. A vége felé meg pár szőlőcukrot is, amit rendesen éreztem, hogy feltöltött energiával, és csak úgy rohannék tőle :) . Öt pontján volt a körnek frissítő állomás, azaz 2 km-enként. S mivel nem vittem semmi fejfedőt, ezért az első kör végén muszáj voltam elkérni Zoltán barátomtól a szalmakalapját. Köszike! Életet mentett, a napsütés elől. Volt egy aranyos idős házaspár, aki az utcára kiállva a kapujuk előtt egy lavór hideg vizet tett egy kis hokedlire. Ott is megvizeztem mindig a tarkóm, fejem, arcom, karom. Jól jött, kedves ötlet tőlük. 

Végül nem cseréltem cipőt sem, mert nem volt gond vele. Úgyhogy az új Nike Pegasus 28+ most kezdi majd a komolyabb pályafutását, eddig csak egy 5km-t joggingoltam csak benne.

 Azóta meg nem futottam, elég húzós hetem volt, éjszakázás, nappalozás párhuzamosan. Ilyesmi. De a maraton előtti hét is ilyen kusza volt, meg előtte estén voltam pár órára egy lagzin is, és olyan 5 órát sikerült aludnom előtte reggel. De megvan, az a lényeg. 4:55:24-es idővel, ami annyira azért nem jó, de legalább 5 óra alatt van, és ráadásul másodpercre pontosan 7:00 –ás kilométer idő. Mint valami precíz mérnöki gépezet :) . Ezen az időn látszik, hogy mennyire fogtam vissza magam, ha picit visszább lapozunk az edzéstervemhez, még a januári vagy februári bejegyzéshez. De sebaj, mert van min javítani. Ha egy 4:30     -as idő összejönne, akkor nagyon büszke lennék magamra. Nem kizárt, hogy nyomok egy még keményebb felkészülést, és idén még egyszer megpróbálom, ha már ilyen jó edzésben vagyok. Amúgy is készülni kell az Ultrabalatonra.  :)

 A verseny után olyan fél órán belül megint jelentkezett az enyhe fejfájásérzés a vérbe került salakanyagok miatt, meg hogy semmi értelmes kaját nem ettem 6 órája, de terhelés meg volt, nem is kicsi. Hazamentünk az eredményhirdetés után, fejfájás csillapító és rögtön vagy 2-2,5 óra szunya. Utána már rendben voltam, de azért éreztem a fáradtságot magamban. pár feles pálinka és pár sör csodákra képes, úgyhogy végig is pörögtük az estét olyan hajnal 6-ig, 7-ig a barátokkal.

 Kis izomlázat azért éreztem a combomban pár napig, és a mozgásom is elég szögletes volt, de semmi fájdalmam nem volt szerencsére egyik testrészemben sem. Az utána való héten azért fáradtnak éreztem magam, mondjuk nem is aludtam túl sokat egyik este sem, lehet az is közre játszik, de biztos, hogy a futás is.

 A város és a Balaton part gyönyörű, nagyon tetszik, és egy óriási élmény volt ott futni, és a  közönség is aranyos volt, jól szurkoltak az emberek. Valamint ilyen futórendezvényeken árulnak a nagy futóruházat boltok is, úgyhogy 20%-os kedvezménnyel vehettem volna Pegasust, ami még az Angliából rendelt árnál is jobb lett volna egy ezressel, érdemes erre odafigyelni, ha cipőt vesz az ember. (Asics, Saucony, Nike, Adidas,  az összes nagy márka képviselteti magát) És, ami nem elhanyagolható, miattunk teljes vágányzár volt arra az 5-6 órára ezen a szakaszon, csak miattunk, hogy az útátjárónál ne kelljen várni senkinek!!!  :) Ja, és az 5 hónap alatt fogytam olyan 3 kilót. Képek a facebook Sport albumom végén :
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.1897253988049.2112247.1142591955&type=3&l=5d000d0a23

Pussz!